book-admin

„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”
A világirodalom egyik legnagyobb klasszikusában, Dante Isteni színjátékában ez a felirat fogadja a Pokolba érkezőt. De vajon valóban minden remény kiveszett az alvilág örök szenvedésre ítélt lakóiból?
A neves olasz fantasyszerző, Luca Tarenzi trilógiájának első kötete, amely Dante Isteni színjátékát írja tovább fantáziadús és meglepő módon, abból az ötletből indul ki, hogy a Pokol végletesen zárt világából is lehetséges a kiút. Pier delle Vigne, aki a Pokol hetedik körében az öngyilkosok büntetését szenvedi, és fává változtatva sínylődik, aprólékos tervet eszel ki a menekülésre: egy olyan tervet, amelyben kulcsszerepet kap Vergilius, aki annak idején Dantét kísérte túlvilági útján.
A kárhozottak egy kis csoportja útra kel hát, hogy megküzdjön a legyőzhetetlennek tűnő akadályokkal – nem beszélve a közöttük feszülő ellentétekről.
A kárhozottak órája – A Mélység invenciózus újragondolása Dante klasszikusának, egyben pedig sodró lendületű, láttató erejű fantasyregény.

„Apám szerint az élet értelme maga a cél.
Ha nincs, akkor csak kihúzzuk valahogy a halálunkig.
Évezredek óta megállás nélkül kutatják a világ legnagyobb és legelszántabb gondolkodói a sumeroktól az ókori görög filozófusokon át a ma élő társadalomtudósokig az élet általános értelmét.
És nem találják.
Vannak persze elképzelések, felállított tézisek és teóriák, magyarázatok, sőt rá is fogják erre-arra időnként, legtöbbször az emberi reprodukciót vagy éppenséggel az ahhoz kapcsolódó érzelmeket – úgymint szeretet, szerelem, vágy – meg is nevezve, de végül is ez mind-mind csak igazolgatás.
Az élet valódi és általános értelmét ugyanis azért nem találta eddig senki, mert nem is létezik.
Ehelyett minden egyes ember életének saját értelme van. Olyan, amilyet ő ad neki. Olyan, amilyet csak ő képes adni neki. És amelyet mindenki másnak egyszerűen csak tudomásul kellene vennie.”

Apa csak egy van. Aki megtartja a családját, támogatja a gyermekeit, és példát mutat nekik. Aki rájuk hagyja mindenét, megosztja velük a tudását, hogy boldoguljanak az életben. Ilyen volt Náray Tamás édesapja is, akinek a szerző ebben a kötetben állít emléket.
A Náray család története a viharos 20. századi magyar történelmet tükrözi, miközben a könyv lapjain egy olyan ember képe rajzolódik ki, akinek az életét a megalkuvás helyett az egyenesség, a tisztesség, az igazmondás és a felelősségvállalás határozta meg. Manapság már ritkaságszámba megy az őt jellemző belső tartás. A gyakran szatirikus hangnem ellenére azonban Náray Tamás nem a vélt vagy valós igaztalanságokon rágódik, hanem jó szándékkal, az (ön)irónia eszközével szembesíti az olvasót a világ – és a saját – hibáival, hogy ezzel is a változásra buzdítson. Hiszen mindig van remény egy jobb életre.

Elérhető az Alexandra.hu-n